Még volt körülbelül tíz percünk a versenyig, így a mosdóba igyekeztem két szerelmes barátnőmmel, Tamival és Jessivel. „Az utóbbi Mr. Taylorba szerelmes... Remélem nem fognak pedomacit játszani, khm.“

Miután megigazítottuk vízálló sminkünket, és szép hajunkat tökéletesre igazgattuk, mosolyogva biztattam magam, hogy mind a hárman remélhetőleg dobogósok leszünk, hiszen ki tudna minket legyőzni? Fő az önbizalom és a szerénység...

A várható győzelmemnél, hatalmasat alakítottam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem várta az első helyezést, még néhány örömkönnycseppet is „kipréseltem“ magamból. Krokodilkönnyeknek nevezem őket. Bár, én nem megenni akarom az embereket, csak az elismerésüket szeretném. Egész életemben arra törekedtem, hogy tökéletesen teljesítsek minden téren. Na jó, a tanulásban nem jeleskedem annyira kiválóan, de azért a hármas mindig meg volt, ráadásul mellette még dolgozom is. Tamara, Jessica és én időnként modellkedünk.

Én szereztem nekik az állást, miután megszólított az utcán Robi, aki egy modellügynökség fejese. Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e modellkedni, és természetesen elmentem a válogatásra, és magammal vittem a két legjobb barátnőmet is. Nem haragudtak érte, sőt, örültek a két szép, csinos lánynak, és miután letesztelték a járásunkat és azt, hogy szeret-e minket a kamera, azonnal fel vettek mindhármunkat. Már több, mint egy fél éve modellkedünk, és sorra kapjuk a legjobb munkákat, amiért sok ellenségünk akadt. A legelső reklámfilmem előtt (cipőreklám volt), egy lány nekem akart jönni, mert ő is pályázott a szerepre. Peche volt, mert Robi a közelben volt, és rögtön kirúgta a „merénylete“ miatt. Na, igen, Robi. Ő mindig kiállt mellettünk. Mondjuk Jessi ezt sokszor félreértelmezte, és rá akart hajtani huszonnyolc éves főnökünkre. Esküsöm egyszer meghívok az egyik bulimra egy csomó nyugdíjast, hogy az apakomplexusos csajszi örüljön. Habár egy kicsit sajnálom, Jessit. Miután az apja lelépett, amikor tizennégy éves volt, az idősebb srácokkal kezdte mindazt bepótolni, amit az apja kihagy, ezért tetszenek neki a huszonöt év felettiek. Mellettük érzi teljesnek az életét.

A szépségverseny után úgy éreztem, hogy muszáj összevizeznem a hajam, és ezt a csajok is így vélték, ezért a vízi csúszdához indultunk, miután a tiaráinkat, és a győztes szalagokat gondosan eltettük a strandtáskáinkba.

Mind eldöntöttük, hogy a legnagyobb, kék csúszdán szeretnénk lecsúszni. Amint beálltunk a hatalmas sorba, Jessnek felcsillant a szeme.

– Szentséges ég! – sikongatta, persze olyan halkan, amennyire csak lehet.

– Mi az? – kérdezte Tami.

– Ott az a pasi.

– Milyen pasi? – kérdezte ismét Tami.

– Már a színpadnál felfigyeltem rá – mondta mosolyogva.

Arra néztünk, amerre Jessi, és megláttuk őt... Egy elég vagány, bár már negyvenes éveiben járó pasast.

– Olyan helyes – ujjongott tovább Jen.

– De idős hozzád, Jessi – mondta Tami, majd hirtelen elkapta a tekintetét. – Hé te! Igen, te! A kuka mellé dobtad az üdítős dobozt. Az nem bomlik le! – szidott le egy kis srácot, ami mi már Jessicával megszoktunk a kis környezetvédő, vegetáriánus barátnőnktől.

– Visszatérve a pasira – mondtam, majd Tamira néztem, aki egyszer csak lefagyott.

– Hahó – szólt rá Jessica, de Tami lába, mintha földbe gyökerezett volna, majd pár másodperc múlva megszólalt.

– A színpadnál hagytam Zsoltit, basszus! – kiáltotta - megjegyzem, néhány szem rászegeződött -, majd elővette a vízálló telefonját a vízálló táskájából, és ezerrel hívogatni kezdte Zsoltot. Nem telt bele tizenöt másodperc, aztán el is húzott. Éljen a barátság!

     De a másik barinőm az ordítozásnál ezerszer nagyobb ökörséget csinált. 
– Az ott mellette szerinted a barátnője, vagy a lánya? – kérdezte, miközben egy       szőke lányt vizsgálgatott a tekintetével.
– A lánya, tutira – feleltem unottan.
– Hm, akkor... – mondta, miközben olyat tett,  hogy azon sem csodálkoznék, ha a Youtube és a Napi szar tele lenne a produkciójával.  Gratulálok  barátnőm,                 kellőképp lejárattad magad!

– Jó reggelt – köszöntem két ásítozás közt. Néha egymásnál alszunk, ez megszokott. Az nap pont én időztem náluk.

– Pattanj ki az ágyadból, hercegnő, és vegyél fel valami bombasztikus bikinit!

– Mi ez a hirtelen ötlet? – értetlenkedtem. Tegnap még úgy volt, hogy szerzünk még néhány rucit a plázában, mielőtt elkezdődik a suli.

– Dobott egy SMS-t Tami, hogy a strandon bikinis szépségversenyt rendeznek. Ő már ott van Zsoltival.

– Oké, akkor ott a helyünk! – ujjongtam, miközben kiugrottam az ágyból. Már egy cseppet sem voltam álmos.

– De akkor igyekezzünk, mert egy óra múlva kezdődik – sürgetett. – Jah, és Bius...

– Igen?

– Tudjuk, hogy te fogsz nyerni, de azért tégy úgy, mintha meglepődnél, oksi?

– Oksi – mosolyogtam rá. – Így jó lesz? – kérdeztem, majd meglepődést tettettem, mire Jess elnevette magát.

– Tökéletes.

– Jessica, szerintem te is esélyes vagy. Az egzotikus, ázsiai lányok mindenkinek bejönnek.

– Még Mr. Taylornak is? – kérdezte csillogó szemekkel.

– Talán – húztam össze a szemöldökömet az angol tanárunk neve hallatán. Tény, hogy egész helyes tanár, és csak Jessi beszéli anyanyelvi szinten az angolt, így könnyen elbeszélgetnek egymással, de hát akkor is a tanárunk, ráadásul vén. Van már vagy harmincöt éves. – Na, készülődjünk – szakítottam félbe apakomplexusos barátnőm vágyakozását Mr. Taylorról.

Két bikini közt őrlődtem. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy Amerikai zászlómintásat vegyek fel, vagy fűzöldet, amin nagyon szép kacskaringós, virágos minták díszelegtek.

– Hé! Melyik legyen? – mutattam fel Jessinek mindkettőt.

– Legyen az amerikás, az nagyon megy a bőrturnusodhoz.

– Igaz – értettem egyet, és már fel is kaptam a fürdőruhát. Jessi addigra már fel volt öltözve. Nagyon tetszett a tejeskávé színű bikinije, fehér csíkokkal és csillámmal színesítve.

– Csini vagy – mondtuk mindketten, szinte teljesen egyszerre.

– Dzsinx! – mondta legjobb barátnőm „most aztán megkaptad!“ nézéssel.

– Ne gyerekeskedj már, Jess – nevettem ki. – Ötödik osztály óta nem játszottunk ilyet.

– Jól van már! – színlelt sértődést, mire szorosan magamhoz öleltem. Már ovi óta ő és Tami voltak a leges legjobb barátnőim. A kiskoromban vezetett naplóm minden lapján legalább egyszer ott szerepel Fazekas Tamara és Jessica Aida neve – aki mellesleg félig Amerikai származású, félig pedig japán, mégis magyarnak vallja magát, mivel itt született. Három nyelven is kiválóan beszél... Hm, jó neki.

– Jól van, amigo! – ütögette meg a vállamat az ölelés közben, amolyan „oké, elég lesz“ stílusban.

– Mi ez? Spanyol? Jen, nem elég a magyar, az angol meg a japán? Még egy nyelv?

– Sí – mosolygott.

– Tudod, ahhoz képest, hogy milyen rosszak a jegyeid... – töprengtem, de nem jött a számra az okos szó. Nem nagyon volt jellemző Jessrere. Igaz, hogy a nyelvérzéke kiváló volt, de hogy okoska lett volna.

– Igen? – kérdezte Jessi.

– Öm, semmi – legyintettem. – Na hipp-hopp készüljünk. Még meg kell nyernem... azaz meg kell nyernünk egy szépségversenyt.

– Okéka! – ugrándozott Jess az izgatottságtól, majd észrevette, hogy szét jött közben a haja, így gyorsan abba is hagyta.

– Várj, majd én megigazítom – mondtam, majd szépen beszárítottam neki dús, sötét haját, utána pedig ő sütötte be az enyémet. A hullám igen jól áll a szőkéknek. Legalábbis nekem igen, és csak ez a fontos, nem?

A strand bejáratánál összefutottunk Tamival és a barátjával, Zsoltival, akinek „még a szeme sem áll jól“ – Ezzel a mondattal szoktuk illetni a háta mögött. Tamara sem hallotta még, hogy így beszélünk a barátjáról. De komolyan, ahogy meglátta Jessicátt és engem, tetőtől talpig megbámult minket.

– Szia, Zsolti – húztam össze a szemöldököm a lábamat bámuló srácra pillantva. Gyorsan elkapta a tekintetét a combomról, és visszaköszönt.

– Sziasztok, lányok!

Zsolt Jenire nézett, mintha azt várta volna, hogy megdobja egy helóval, de a lány felvonta az egyik szemöldökét, és „mi van“ tekintettel az arcán állt. Esze ágába sem volt köszönni. Ezen egy kicsit elmosolyodtam még akaratlanul is. Jó érzés volt Zsoltit kellemetlen helyzetbe hozni. Oké, szemét vagyok, de valamiért a Jess flegmázása utáni kínos csend rám hozta a jókedvet.

– Öm, azt hiszem mennünk kéne a versenyre. – törte meg a csendet Tami. – Két bikinit hoztam, de nem tudom, hogy átvegyem-e, vagy ne.

– Ez tökéletes – mondtam, miután jól megnéztem a darabot. Egy szép, fényeskék bikini volt. Illett Tamara világosbarna hajához.

– Rendben, akkor marad – mosolygott, majd elindultunk a színpad felé.

Tamara és Jessi picit lemaradtak „beszélni“. Hiába suttogott Tami, azért lehetett hallani a „viselkedj“, vagy éppen a „légy kedvesebb“ parancsait.

– Csinos vagy – mondta Zsolti, miután megbizonyosodott arról, hogy barátnője nem hallja, amit mond.

– Kösz – erőltettem az arcomra egy viszonylag kedves mosolyt.

Most néhányan feltennék a kérdést. „Ezekről a dolgokról Tamara mért nem tud?“ Hát elmondom a választ. Tud róla a kis csaj, csak átértelmezi. „Oh, ezek csak baráti gesztusok. Tudja, hogy azt szeretném, ha jóban lennétek, ezért kedveskedik nektek. Kérlek, legyetek vele ti is kedvesek a kedvemért! Nagyon szeretem Zsoltit.“ – mondta nekem, mikor elújságoltam neki Zsolt „Hm, jó a feneked“ beszólását. Tudom, más lány felháborodna, de őt olyan szinten elvakította a szerelem és a vele járó rózsaszín köd, hogy ilyet még nem pipáltam.

Nézz mélyen magadba! Gondolkozz el azon, hogy min változtathatnál! Az önzőséget cseréld le önzetlenségre, a kárörvendést sajnálatra, a haragod tartsd meg magadnak. Törekedj arra, hogy jó emberként emlékezzenek rád! A tanácsaimnak oka is van, egy hatalmas, végzetes magyarázata. Én pont olyan voltam, mint te... Mint ti. Nem törődtem azzal, ha megbántom az ellenségeimet sőt, még örömet is okozott. Aztán egy napon minden megváltozott, és én csak azt akartam, hogy hiányozzak mindenkinek, hogy senki ne örüljön annak, ha én már nem leszek többé. A hibáinkat sohasem tudjuk teljesen kitörölni, ezen a megbocsátás sem segíthet teljes egészében. Csoda kéne, hatalmas bűbáj ahhoz, hogy a tetteinknek ne legyenek következményeik. Sajnos már nem vagyunk öt évesek, hogy elhiggyük: léteznek még csodák.