Még volt körülbelül tíz percünk a versenyig, így a mosdóba igyekeztem két szerelmes barátnőmmel, Tamival és Jessivel. „Az utóbbi Mr. Taylorba szerelmes... Remélem nem fognak pedomacit játszani, khm.“
Miután megigazítottuk vízálló sminkünket, és szép hajunkat tökéletesre igazgattuk, mosolyogva biztattam magam, hogy mind a hárman remélhetőleg dobogósok leszünk, hiszen ki tudna minket legyőzni? Fő az önbizalom és a szerénység...
A várható győzelmemnél, hatalmasat alakítottam. Próbáltam úgy tenni, mint aki nem várta az első helyezést, még néhány örömkönnycseppet is „kipréseltem“ magamból. Krokodilkönnyeknek nevezem őket. Bár, én nem megenni akarom az embereket, csak az elismerésüket szeretném. Egész életemben arra törekedtem, hogy tökéletesen teljesítsek minden téren. Na jó, a tanulásban nem jeleskedem annyira kiválóan, de azért a hármas mindig meg volt, ráadásul mellette még dolgozom is. Tamara, Jessica és én időnként modellkedünk.
Én szereztem nekik az állást, miután megszólított az utcán Robi, aki egy modellügynökség fejese. Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e modellkedni, és természetesen elmentem a válogatásra, és magammal vittem a két legjobb barátnőmet is. Nem haragudtak érte, sőt, örültek a két szép, csinos lánynak, és miután letesztelték a járásunkat és azt, hogy szeret-e minket a kamera, azonnal fel vettek mindhármunkat. Már több, mint egy fél éve modellkedünk, és sorra kapjuk a legjobb munkákat, amiért sok ellenségünk akadt. A legelső reklámfilmem előtt (cipőreklám volt), egy lány nekem akart jönni, mert ő is pályázott a szerepre. Peche volt, mert Robi a közelben volt, és rögtön kirúgta a „merénylete“ miatt. Na, igen, Robi. Ő mindig kiállt mellettünk. Mondjuk Jessi ezt sokszor félreértelmezte, és rá akart hajtani huszonnyolc éves főnökünkre. Esküsöm egyszer meghívok az egyik bulimra egy csomó nyugdíjast, hogy az apakomplexusos csajszi örüljön. Habár egy kicsit sajnálom, Jessit. Miután az apja lelépett, amikor tizennégy éves volt, az idősebb srácokkal kezdte mindazt bepótolni, amit az apja kihagy, ezért tetszenek neki a huszonöt év felettiek. Mellettük érzi teljesnek az életét.
A szépségverseny után úgy éreztem, hogy muszáj összevizeznem a hajam, és ezt a csajok is így vélték, ezért a vízi csúszdához indultunk, miután a tiaráinkat, és a győztes szalagokat gondosan eltettük a strandtáskáinkba.
Mind eldöntöttük, hogy a legnagyobb, kék csúszdán szeretnénk lecsúszni. Amint beálltunk a hatalmas sorba, Jessnek felcsillant a szeme.
– Szentséges ég! – sikongatta, persze olyan halkan, amennyire csak lehet.
– Mi az? – kérdezte Tami.
– Milyen pasi? – kérdezte ismét Tami.
– Már a színpadnál felfigyeltem rá – mondta mosolyogva.
Arra néztünk, amerre Jessi, és megláttuk őt... Egy elég vagány, bár már negyvenes éveiben járó pasast.
– Olyan helyes – ujjongott tovább Jen.
– De idős hozzád, Jessi – mondta Tami, majd hirtelen elkapta a tekintetét. – Hé te! Igen, te! A kuka mellé dobtad az üdítős dobozt. Az nem bomlik le! – szidott le egy kis srácot, ami mi már Jessicával megszoktunk a kis környezetvédő, vegetáriánus barátnőnktől.
– Visszatérve a pasira – mondtam, majd Tamira néztem, aki egyszer csak lefagyott.
– Hahó – szólt rá Jessica, de Tami lába, mintha földbe gyökerezett volna, majd pár másodperc múlva megszólalt.
– A színpadnál hagytam Zsoltit, basszus! – kiáltotta - megjegyzem, néhány szem rászegeződött -, majd elővette a vízálló telefonját a vízálló táskájából, és ezerrel hívogatni kezdte Zsoltot. Nem telt bele tizenöt másodperc, aztán el is húzott. Éljen a barátság!
De a másik barinőm az ordítozásnál ezerszer nagyobb ökörséget csinált.
– Az ott mellette szerinted a barátnője, vagy a lánya? – kérdezte, miközben egy szőke lányt vizsgálgatott a tekintetével.
– A lánya, tutira – feleltem unottan.
– Hm, akkor... – mondta, miközben olyat tett, hogy azon sem csodálkoznék, ha a Youtube és a Napi szar tele lenne a produkciójával. Gratulálok barátnőm, kellőképp lejárattad magad!