„Ébresztő!
Ébredj!“ – Ezek a mondatok visszhangoztak a fejemben. De
kiderült, hogy csak az egyik legjobb barátnőm, Jessica
ébresztgetett. Megjegyzem igen lelkesen.
– Jó
reggelt – köszöntem két ásítozás közt. Néha egymásnál
alszunk, ez megszokott. Az nap pont én időztem náluk.
– Pattanj
ki az ágyadból, hercegnő, és vegyél fel valami bombasztikus
bikinit!
– Mi
ez a hirtelen ötlet? – értetlenkedtem. Tegnap még úgy volt,
hogy szerzünk még néhány rucit a plázában, mielőtt elkezdődik
a suli.
– Dobott
egy SMS-t Tami, hogy a strandon bikinis szépségversenyt rendeznek.
Ő már ott van Zsoltival.
– Oké,
akkor ott a helyünk! – ujjongtam, miközben kiugrottam az ágyból.
Már egy cseppet sem voltam álmos.
– De
akkor igyekezzünk, mert egy óra múlva kezdődik – sürgetett. –
Jah, és Bius...
– Tudjuk,
hogy te fogsz nyerni, de azért tégy úgy, mintha meglepődnél,
oksi?
– Oksi
– mosolyogtam rá. – Így jó lesz? – kérdeztem, majd
meglepődést tettettem, mire Jess elnevette magát.
– Jessica,
szerintem te is esélyes vagy. Az egzotikus, ázsiai lányok
mindenkinek bejönnek.
– Még
Mr. Taylornak is? – kérdezte csillogó szemekkel.
– Talán
– húztam össze a szemöldökömet az angol tanárunk neve
hallatán. Tény, hogy egész helyes tanár, és csak Jessi beszéli
anyanyelvi szinten az angolt, így könnyen elbeszélgetnek
egymással, de hát akkor is a tanárunk, ráadásul vén. Van már
vagy harmincöt éves. – Na, készülődjünk – szakítottam
félbe apakomplexusos barátnőm vágyakozását Mr. Taylorról.
Két
bikini közt őrlődtem. Egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy
Amerikai zászlómintásat vegyek fel, vagy fűzöldet, amin nagyon
szép kacskaringós, virágos minták díszelegtek.
– Hé!
Melyik legyen? – mutattam fel Jessinek mindkettőt.
– Legyen
az amerikás, az nagyon megy a bőrturnusodhoz.
– Igaz
– értettem egyet, és már fel is kaptam a fürdőruhát. Jessi
addigra már fel volt öltözve. Nagyon tetszett a tejeskávé színű
bikinije, fehér csíkokkal és csillámmal színesítve.
– Csini
vagy – mondtuk mindketten, szinte teljesen egyszerre.
– Dzsinx!
– mondta legjobb barátnőm „most aztán megkaptad!“ nézéssel.
– Ne
gyerekeskedj már, Jess – nevettem ki. – Ötödik osztály óta
nem játszottunk ilyet.
– Jól
van már! – színlelt sértődést, mire szorosan magamhoz öleltem.
Már ovi óta ő és Tami voltak a leges legjobb barátnőim. A
kiskoromban vezetett naplóm minden lapján legalább egyszer ott
szerepel Fazekas Tamara és Jessica Aida neve – aki mellesleg félig
Amerikai származású, félig pedig japán, mégis magyarnak vallja
magát, mivel itt született. Három nyelven is kiválóan beszél...
Hm, jó neki.
– Jól
van, amigo! – ütögette meg a vállamat az ölelés közben,
amolyan „oké, elég lesz“ stílusban.
– Mi
ez? Spanyol? Jen, nem elég a magyar, az angol meg a japán? Még egy
nyelv?
– Tudod,
ahhoz képest, hogy milyen rosszak a jegyeid... – töprengtem, de
nem jött a számra az okos szó. Nem nagyon volt jellemző Jessrere.
Igaz, hogy a nyelvérzéke kiváló volt, de hogy okoska lett volna.
– Igen?
– kérdezte Jessi.
– Öm,
semmi – legyintettem. – Na hipp-hopp készüljünk. Még meg kell
nyernem... azaz meg kell nyernünk egy szépségversenyt.
– Okéka!
– ugrándozott Jess az izgatottságtól, majd észrevette, hogy
szét jött közben a haja, így gyorsan abba is hagyta.
– Várj,
majd én megigazítom – mondtam, majd szépen beszárítottam neki
dús, sötét haját, utána pedig ő sütötte be az enyémet. A
hullám igen jól áll a szőkéknek. Legalábbis nekem igen, és
csak ez a fontos, nem?
A
strand bejáratánál összefutottunk Tamival és a barátjával,
Zsoltival, akinek „még a szeme sem áll jól“ – Ezzel a
mondattal szoktuk illetni a háta mögött. Tamara sem hallotta még,
hogy így beszélünk a barátjáról. De komolyan, ahogy meglátta
Jessicátt és engem, tetőtől talpig megbámult minket.
– Szia,
Zsolti – húztam össze a szemöldököm a lábamat bámuló srácra
pillantva. Gyorsan elkapta a tekintetét a combomról, és
visszaköszönt.
Zsolt
Jenire nézett, mintha azt várta volna, hogy megdobja egy helóval,
de a lány felvonta az egyik szemöldökét, és „mi van“
tekintettel az arcán állt. Esze ágába sem volt köszönni. Ezen
egy kicsit elmosolyodtam még akaratlanul is. Jó érzés volt
Zsoltit kellemetlen helyzetbe hozni. Oké, szemét vagyok, de
valamiért a Jess flegmázása utáni kínos csend rám hozta a
jókedvet.
– Öm,
azt hiszem mennünk kéne a versenyre. – törte meg a csendet Tami.
– Két bikinit hoztam, de nem tudom, hogy átvegyem-e, vagy ne.
– Ez
tökéletes – mondtam, miután jól megnéztem a darabot. Egy szép,
fényeskék bikini volt. Illett Tamara világosbarna hajához.
– Rendben,
akkor marad – mosolygott, majd elindultunk a színpad felé.
Tamara
és Jessi picit lemaradtak „beszélni“. Hiába suttogott Tami,
azért lehetett hallani a „viselkedj“, vagy éppen a „légy
kedvesebb“ parancsait.
– Csinos
vagy – mondta Zsolti, miután megbizonyosodott arról, hogy
barátnője nem hallja, amit mond.
– Kösz
– erőltettem az arcomra egy viszonylag kedves mosolyt.
Most
néhányan feltennék a kérdést. „Ezekről a dolgokról Tamara
mért nem tud?“ Hát elmondom a választ. Tud róla a kis csaj,
csak átértelmezi. „Oh, ezek csak baráti gesztusok. Tudja, hogy
azt szeretném, ha jóban lennétek, ezért kedveskedik nektek.
Kérlek, legyetek vele ti is kedvesek a kedvemért! Nagyon szeretem
Zsoltit.“ – mondta nekem, mikor elújságoltam neki Zsolt „Hm,
jó a feneked“ beszólását. Tudom, más lány felháborodna, de
őt olyan szinten elvakította a szerelem és a vele járó rózsaszín
köd, hogy ilyet még nem pipáltam.